David
January kifürkészhetetlen szemekkel nézett rám, fogalmam sem volt, hogy mit gondol. Féltem, hogy kiakad rám, mert nem tetszik neki ez a szituáció. Épp meg akartam szólalni, de a húgom közbe vágott.
- Davie azt mondja, hogy ismer téged. Tényleg?
- Aha. Tudod egy suliba járunk. - mondta neki kedves hangom Jan.
- Milyen szuper neked. Kár, hogy én nem oda járok.
- Figyelj húgi. Van csoki az asztalomon, szeretnéd megenni? - kérdeztem tőle, mert kettesben akartam lenni Jannel.
- Igen! - kiáltott boldogan és ki is szaladt a szobából.
Az előttem levő szőke lány elfordult tőlem és leült az ágyára, miközben csalódottan megcsóválta a fejét. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak neki.
- Te tudtad, ugye? - kérdezte, de még mindig nem nézett rám.
- Igen.
- Te intézted el? Megkérted a szüleidet, hogy fogadjanak be? - nézett rám vádlón.
- Sajnálom.
- El sem tudod hinni, most hogy érzem magam! A szegény kis árva, akit befogadott a nagy gazdag család.
- Csak jót akartam neked! Oké? -emeltem meg én is a hangomat.
- Elhiszem. De nekem ez így nem jó! Úgy érzem, hogy nem kéne itt lennem! - úgy mondta, olyan nagy bizonyossággal, hogy tényleg elhittem neki, hogy így érez. Szemei könnyektől csillogtak, de nem engedte útnak őket. Közelebb mentem hozzá és letérdeltem elé, kezeimet a térdére tettem.
- Tudom, hogy előbb beszélnem kellett volna veled. De amikor megtudtam, hogy nevelőszülőkhöz kerülsz nem is gondolkodtam. Féltem, hogy rossz családhoz kerülsz a végén és a kezembe vettem az irányítást.
- Szereted, ha mindent te irányítasz, mi? - kérdezte cinikusan.
- Nem tagadom. - mosolyodtam el. - Mondd, hogy nem haragszol rám!
Keresztbe fonta a karját és nem nézett rám.
- Kérlek! Ne makacskodj már!
- Oké. - nézett rám megenyhülve. - De úgy érzem, hogy felborítom a családi idilleteket. Nem is értem, hogy mért akartad, hogy ideköltözzek.
- Ez egyszerű. - közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam. - Odavagyok érted.
Elakadt a lélegzete és hitetlenkedve nézett rám. Nagyon aranyos volt. Legszívesebben megcsókoltam volna a kissé elnyílt, rózsaszín ajkát.
- Ne mondj nekem ilyeneket. - mondta lesütött szemekkel.
- Pedig úgy vettem észre, hogy nem szereted, ha titkolózom előtted. - nevettem.
- Te ezt komolyan gondoltad? - kérdezte komolyan.
- A lehető legkomolyabban. - kezemet a térdéről felcsúsztattam a csípőjére. - Szeretnéd, ha bebizonyítanám?
Az ajkára tévedt a tekintetem és arcommal felé közelítettem. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, de én sem voltam sokkal nyugodtabb nála. Már régóta szerettem volna megtudni, hogy milyen érzés megcsókolni őt, de nem tudtam, hogy ez-e a megfelelő alkalom erre, vagy sem. Végül megszakítottam a kettőnk között lévő távolságot és egy hosszú pillanatra ajkamat a szája sarkára tapaszottam. A testem még többet akart, de muszáj volt eltávolódnom tőle és sürgősen lenyugtatnom magam, mert féltem, hogy még többet követelnék tőle.
- Később találkozunk! - mondtam, majd magára hagytam.
- Tudom, hogy előbb beszélnem kellett volna veled. De amikor megtudtam, hogy nevelőszülőkhöz kerülsz nem is gondolkodtam. Féltem, hogy rossz családhoz kerülsz a végén és a kezembe vettem az irányítást.
- Szereted, ha mindent te irányítasz, mi? - kérdezte cinikusan.
- Nem tagadom. - mosolyodtam el. - Mondd, hogy nem haragszol rám!
Keresztbe fonta a karját és nem nézett rám.
- Kérlek! Ne makacskodj már!
- Oké. - nézett rám megenyhülve. - De úgy érzem, hogy felborítom a családi idilleteket. Nem is értem, hogy mért akartad, hogy ideköltözzek.
- Ez egyszerű. - közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam. - Odavagyok érted.
Elakadt a lélegzete és hitetlenkedve nézett rám. Nagyon aranyos volt. Legszívesebben megcsókoltam volna a kissé elnyílt, rózsaszín ajkát.
- Ne mondj nekem ilyeneket. - mondta lesütött szemekkel.
- Pedig úgy vettem észre, hogy nem szereted, ha titkolózom előtted. - nevettem.
- Te ezt komolyan gondoltad? - kérdezte komolyan.
- A lehető legkomolyabban. - kezemet a térdéről felcsúsztattam a csípőjére. - Szeretnéd, ha bebizonyítanám?
Az ajkára tévedt a tekintetem és arcommal felé közelítettem. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, de én sem voltam sokkal nyugodtabb nála. Már régóta szerettem volna megtudni, hogy milyen érzés megcsókolni őt, de nem tudtam, hogy ez-e a megfelelő alkalom erre, vagy sem. Végül megszakítottam a kettőnk között lévő távolságot és egy hosszú pillanatra ajkamat a szája sarkára tapaszottam. A testem még többet akart, de muszáj volt eltávolódnom tőle és sürgősen lenyugtatnom magam, mert féltem, hogy még többet követelnék tőle.
- Később találkozunk! - mondtam, majd magára hagytam.
***
Másnap reggel időben felkeltem, mert tudtam, hogy Jan nem szeretne elkésni a suliból. Mivel volt még időm, pizsamában lesétáltam reggelizni a konyhába, ahol már ott volt Jan teljes készenlétben állva.
- Te máris kész vagy? - kérdeztem álmosan.
- Aha. - mondta, miközben lenyelte az utolsó falás reggelijét. - Nem akarok elkésni.
- De még egy csomó időnk van. Kocsival tíz perc az út.
- David, én nem megyek veled. - jelentette ki komolyan, ami nem mondom, hogy nem esett rosszul.
- Nem mondod komolyan. - haragosan összevontam a szemöldökömet. - Mégis mért nem akarsz velem jönni?
- Gondolj csak bele. Ha ma meg ezután is veled megyek iskolába, mindenki rólunk fog pletykálni. - magyarázta.
- Nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek. - vontam meg a vállam.
- De engem igen. Vagyis eddig láthatatlan voltam, senkit sem érdekelt, hogy mi van velem és szeretném, ha ez így is maradna. Emellet meg biztos összeboronálnának bennünket és majd azon csámcsognak, hogy miért velem vagy egy népszerű pom pom lány helyett.
- Szögezzük le: leszarom mások véleményét. És nem cserélnélek le egy pom pom lányra. Szoktál tükörbe nézni? - megszeppent arcát látva gyorsan folytattam. - Vedd már észre hogy nézel ki!
- Hogy? - kérdezte ártatlan tekintettel.
- Gyönyörű vagy. - világos bőre hirtelen kigyúlt és lesütötte a szemét. Megsimogattam az arcát. - Várj meg, jó? Öt perc és kész vagyok. Addig csinálj nekem egy szendvicset. Vagy inkább kettőt. Éhen halok.
Mire elkészültem, Jan a reggelimet is elkészítette. Gyorsan bekaptam, majd a nem túl lelkes Jannel bepattantunk a kocsimba és suliba mentünk. Nem nagyon beszélgettünk az úton, Jan idegesnek tűnt. Amikor leparkoltam a szokásos helyemen bíztatóan rámosolyogtam, majd kiszálltunk. Több szempár is felénk fordult, de ezt már megszoktam, nem úgy mint Jan. Szívesen közelebb léptem volna hozzá, hogy megfogjam a kezét, vagy átöleljem a derekát, de nem segítettem volna a helyzetén. Miután beértünk az épületbe felém fordult.
- Megyek megkeresem a barátaimat. Majd később találkozunk. - mielőtt szóltam volna bármit is, elment.
Én is észrevettem Willt és Jake-t és odamentem hozzájuk. Will szélesen mosolygott.
- Úgy sejtem beköltözött már a kiscsaj. - Willnek már elmeséltem, hogy Jan hozzánk költözik, így a barátaim közül ő tudott egyedül róla.
- Ja. Tegnap. - mondtam.
- Miről beszéltek? - kérdezte kíváncsian Jake.
- Dave új húgocskát kapott. - jegyezte meg Will.
- Nem a húgom. - néztem rá szúrosan.
- Csak hülyülök. Tudom, hogy bejön neked.
- Még mindig nem értem. - panaszkodott Jake.
- Davehez költözött January Morgan. - világosította fel a legjobb haverom.
- Az a helyes kis szöszi, akit mindig úgy bámulsz, mintha fel akarnád falni? - érdeklődött pimasz mosollyal.
- Pofa be, seggfej!
- Igen, ő az. - mondta velem egyszerre Will. - És ma reggel együtt jöttek suliba.
- Lehetne valami másról beszélni? - próbáltam más felé vinni a beszélgetést.
Ekkor egy mézes-mázos hangot hallottam meg a hátam mögül.
- David, beszélhetnénk? - felismerve a hangot megforgattam a szemem, miközben a két haverom vigyorgott.
- Persze Bella. Mondd csak. - fordul a pom pom lány felé.
- Tudod, azt pletykálják, hogy jársz valakivel. - nem próbálta elrejteni, hogy ez neki mennyire nem tetszik.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek. - próbáltam nem egyenes választ adni.
- Akkor igaz?
- Alakulóban van valami. - reméltem, hogy megelékszik ezzel a válasszal.
- És komoly terveid vannak? - kezdett már nagyon elegem lenni a sok kérdéséből.
- Ja. De, ha nem baj akkor mennék. Időben be kell érnem órára. - húztam ki magam a további vallatása alól.
- Oh, oké. Akkor később.
Elfordultam és barátaimat is otthagyva a fizika laborba siettem, hogy minél távolabb legyek ettől a tapadós csajtól. Közben arra gondoltam, hogy egy óra múlva láthatom Januaryt irodalomórán.
Mire elkészültem, Jan a reggelimet is elkészítette. Gyorsan bekaptam, majd a nem túl lelkes Jannel bepattantunk a kocsimba és suliba mentünk. Nem nagyon beszélgettünk az úton, Jan idegesnek tűnt. Amikor leparkoltam a szokásos helyemen bíztatóan rámosolyogtam, majd kiszálltunk. Több szempár is felénk fordult, de ezt már megszoktam, nem úgy mint Jan. Szívesen közelebb léptem volna hozzá, hogy megfogjam a kezét, vagy átöleljem a derekát, de nem segítettem volna a helyzetén. Miután beértünk az épületbe felém fordult.
- Megyek megkeresem a barátaimat. Majd később találkozunk. - mielőtt szóltam volna bármit is, elment.
Én is észrevettem Willt és Jake-t és odamentem hozzájuk. Will szélesen mosolygott.
- Úgy sejtem beköltözött már a kiscsaj. - Willnek már elmeséltem, hogy Jan hozzánk költözik, így a barátaim közül ő tudott egyedül róla.
- Ja. Tegnap. - mondtam.
- Miről beszéltek? - kérdezte kíváncsian Jake.
- Dave új húgocskát kapott. - jegyezte meg Will.
- Nem a húgom. - néztem rá szúrosan.
- Csak hülyülök. Tudom, hogy bejön neked.
- Még mindig nem értem. - panaszkodott Jake.
- Davehez költözött January Morgan. - világosította fel a legjobb haverom.
- Az a helyes kis szöszi, akit mindig úgy bámulsz, mintha fel akarnád falni? - érdeklődött pimasz mosollyal.
- Pofa be, seggfej!
- Igen, ő az. - mondta velem egyszerre Will. - És ma reggel együtt jöttek suliba.
- Lehetne valami másról beszélni? - próbáltam más felé vinni a beszélgetést.
Ekkor egy mézes-mázos hangot hallottam meg a hátam mögül.
- David, beszélhetnénk? - felismerve a hangot megforgattam a szemem, miközben a két haverom vigyorgott.
- Persze Bella. Mondd csak. - fordul a pom pom lány felé.
- Tudod, azt pletykálják, hogy jársz valakivel. - nem próbálta elrejteni, hogy ez neki mennyire nem tetszik.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan terjednek a hírek. - próbáltam nem egyenes választ adni.
- Akkor igaz?
- Alakulóban van valami. - reméltem, hogy megelékszik ezzel a válasszal.
- És komoly terveid vannak? - kezdett már nagyon elegem lenni a sok kérdéséből.
- Ja. De, ha nem baj akkor mennék. Időben be kell érnem órára. - húztam ki magam a további vallatása alól.
- Oh, oké. Akkor később.
Elfordultam és barátaimat is otthagyva a fizika laborba siettem, hogy minél távolabb legyek ettől a tapadós csajtól. Közben arra gondoltam, hogy egy óra múlva láthatom Januaryt irodalomórán.
