11. rész

January

 Utálok a középpotban lenni. Nagyon feszélyez, ha az emberek bámulnak, mindig nagyon zavarba jövök és nem merek senki szemébe nézni. Ma pedig David-nak köszönhetően nagyon sok szem rám tapadt. Nem csak akkor, amikor reggel megérkeztünk, később is láttam, hogy egyesek rám néznek és összesúgnak a mellettük állóval.

 Nagy meglepetésemre irodalomórán David csusszant a mellettem lévő padba.

 - Eddig nem itt ültél. - jegyeztem meg.

 - Ja. De rájöttem, hogy itt jobban oda tudok figyelni a tanárra. - mondta hamiskás mosollyal.

 - Aha. Honnan jött ez a hirtelen érdeklődésed az irodalom után? - mentem bele a játékba.

 - Rájöttem, hogy igazából mennyire szép az irodalom és úgy döntöttem, hogy a gimi után anglisztikát fogok tanulni az egyetemen. - mesélte annyira meggyőzően, hogy ha nem ismerném elhittem volna neki.

 Felnevettem.

 - Ne nevess! Komolyan beszélek.

 - Oké-oké. Ha te mondod, elhiszem. - ráztam meg hitetlenkedve a fejem. Tovább sajnos nem tudtunk beszélgetni, mert bejött a tanár.

 Eljött az ebédidő és a barátaimmal, Cinthya-val és Tonny-val bevonultunk az étkezdébe. Sorba álltunk a kajánkért, majd miután megkaptuk az adagunkat, leültünk a megszokott helyünkre.
 - Milyen az új családod? - kérdezte Tony, mire elszakítottam figyelmemet az ételről és belenéztem kíváncsi tekintetébe.
 - Kedvesek. - vontam vállat.
 - És véletlenül nem szeretnéd elmondani, hogy kik azok? - kérdezte Cinthy.
 - Gondolom a sok pletykát hallva, már rájötettek.
 - Az az igazság, hogy nem lepődtem meg. - jegyezte meg Tony. - David-től bármi kitelik.
 - Nem olyan rossz ő, mint ahogy a többség elképzeli. - vettem a védelmembe.
 - Te most megvédtél egy népszerűt? - kérdezte meglepettem Cinthy.
 - Csak az igazat mondom. Ő igazából nagyon kedves...
 - Veled. - tette hozzá szemüveges stréber barátom.
 - Miért mondod ezt? Bántott valaha? - érdeklődtem, nagyon is kíváncsi voltam a válaszára.
 - Azt nem mondanám. De tőlem szerezte meg a telefon számod és akkor nem volt nagyon kedves, sőt nagyon bunkó és követelőző volt.
 - Oké. Lehet, hogy David picit tényleg bunkó... - ismertem el.
 - Ne már Jan. Összetörőd a szívem. - hallottam meg Dave hangját a hátam mögül.
 Hátranéztem és megláttam őt jókedvűen mosolyogni, két haverjával az oldalán.
 - Bocsi. - préseltem ki magamból.
 - Ugyan. - szólalt meg egyik barátja, Will. - Dave-re nézve ez még dícséret.
 - Ja. Az überseggfej sokkal jobban ráillik. - tette hozzá Jake, majd rám kacsintott.
 - Pofa be! És te csak ne kacsintgassál. - förmedt rá viccesen a barátaira, de ők csak nevettek.
 Kihúzódott a mellettem lévő szék, majd egy tálca is az enyém mellé került. Ezt követően másik két székkel is ez történt. Barátaim ugyanolyan megdöbbenve bámultak, mint én.
 - Ti meg mit csináltok? - intéztem leginkább Dave felé a kérdésem.
 - Leültünk ebédelni. - mondta egyszerűen.
 - Ide? - folytattam a vallatást.
 - Miért ne?
 - Nektek nem itt van a helyetek.
 - Tényleg? Erről nem is tudtam. Na és ti srácok? - a két haverja megcsóválta a fejét.
 - De komolyan, nem ülhettek itt!
 - Jan. Komolyan megbántasz. Csak nem szégyelsz minket?
 - Ha igent mondasz, én is megsértődök. Pedig nagyon régóta kedvellek, még a szekrényes eset óta. - mondta Jake.
 - Te meg miről beszélsz? - nézett rá hirtelen David haragosan.
 Először nekem sem ugrott be, hogy miről beszél, de aztán rájöttem. Ő volt az egyik, aki két hete be akarta tuszkolni Tony-t a szekrényébe.
 - Haver ne légy mérges. Semmi olyasmi, amire gondolsz. Csak tudod, Kyle-val nem is olyan rég hülyültünk és valakit viccből próbáltunk a szekrényébe zárni, de a kedves kis January megakadályozta. - magyarázta Jake.
 - Az a valaki itt ül előtted. - szóltam közbe.
 - Ó, ember. Tényleg te vagy az! - vette észre Tony-t. - Bocs, többé nem fordul elő. Legalábbis veled. - tette hozzá halkan az utolsó mondatot.
 - Semmi baj. - mondta udvariasan Tony, de közben szégyenlősen lehajtotta a fejét.
 Az ebéd további részébe a három népszerű srác szórakoztatott minket. Habár kissé furcsa volt, nagyon élveztem a társaságukat és láttam Cinthy-n és Tony-n is, hogy ők is így voltak vele.
 Az utolsó óra után a parkoló felé siettem, mert David szokásához híven ragaszkodott hozzá, hogy ő fuvarozzon. Mielőtt még kiléptem volna az iskola ajtaján valaki az utanba állt. Felnéztem és egy barátságtalan tekintettel találtam szembe magam.
 - Csak egy percre, sápadtka. - szólalt meg Bella. - Nem tudom, hogy mi folyik köztetek David-del, de ne gondold, hogy sokáig fog tartani. Hamarosan megun téged és jobbat fog keresni nálad. És találni is fog.
 - De... - megakartam mondani, hogy nincs semmi köztem és Dave között, de nem hagyta, hogy befejezzem.
 - Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani. - azzal megfordult és eltipegett.
 Egy darabig még megdöbbenbe álltam, majd összeszedve magam elindultam az eredeti célom felé.

***

 - Hétvégén buli lesz Jake-nél. Mondtam már neki, hogy megyünk. - mondta Dave, amikor vacsora után a szobámba élősködött. Az ágyamon, mellettem üldögélt és a tévécsatornákat kapcsolgatta.

 - Megyünk? - kérdeztem vissza, hátha rosszul hallottam.

 - Ja.

 - Én nem járok bulikba.

 - Nem jártál. Egészen eddig. De ezentúl fogsz, méghozzá velem. - mosolygott kajánul.

 - Azt felejtd el. - ráztam tiltakozva a fejem.

 - Jan. Szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Tudom, hogy még mostanában is szomorkodsz. Ez így nem jó.

 - Ez teljesen normális. Meghalt az apám Dave! - ahogy ezt kimondtam újra szíven ütött a valóság. Az, hogy már nincs Papa köztünk.

 - Épp ezért mondom. - jött közelebb hozzám és a kezébe fogta az arcomat. - Csak azt akarom, hogy ne búslakodj folyton. Hogy érezd jól magad. - hüvelykujjával gyengéden végigsímított az arcomon, ami arra késztetett, hogy behúnyjam a szemem. Semmi sincs olyan kellemes, mint az érintése.

 - De nemrég szedték ki a varratokat. Óvatosnak kell lennem. - próbáltam felhozni egy erős érvet.

 - Majd vigyázok, hogy ne történjen semmi baj. - meleg lehellete csiklandozta az arcomat és amikor kinyitottam a szemem az arca csak néhány centire volt az enyémtől. - Gyere el velem. Ha majd tényleg rosszul érzed magad, akkor hazahozlak. Ígérem. Oké?

 - Oké. - igazságtalanság volt így rávennie. Ha ennyire közel van hozzám nem tudok nemet mondani neki.

 - Akko jó. - suttogta.

 Magam sem tudom hogyan, de hanyat találtam magam az ágyamon, Dave pedig ott volt mellettem, félkönyékre támaszkodva, arca közel az arcomhoz. Egyszer csak puha ajka megérintette az arcomat, a keze pedig a derekamra vándorolt. Lassan, nagyon lassan szája végigcsúszott arcomtól egészen a fülem mögötti területre, amiről nem is tudtam, hogy ennyire érzékeny. Elakadt a léglegzetem, főleg, amikor apra csókokkal halmozta el a bőrömet. Lassan lesiklott a nyakamra és egy mély lélegzetett vett.

 - Annyira jó az illatod. - lehelte. Ajka tovább folytatta útját egészen a kulcscsontomig. Magamat is meglepve hangosan felsóhajtottam, amikor megéreztem forró nyelvét a kulcscsontom közepén lévő kis gödörben. Nem bírtam mit kezdeni a kezemmel és hirtelen belefúrtam ujjaimat a hajába. Azt hittem, hogy tovább folytatja, de felemelte a fejét és én is kinyitottam a szemem. Először a szemembe nézett, azután tekintete az számra tévedt, én pedig akaratom ellenére megnyaltam az alsó ajkam. Elszántan rám nézett és közeledni kezdett, amikor kivágodott a szobám ajtaja.
 - Jan, olvasol nekem esti mesét? - kérdezte Mandy belépve a szobába, mire mi szétrebbentünk, a kislány viszont észrevette nagyon közeli testhelyzetünket. - Mit csináltok? - nézett ránk kíváncsian.
 - Jan-nek valami bement a szemébe. - rögtönzött Dave.
 - Igen, tényleg. - értettem egyet vele.
 - Megnézhetem én is? - mászott fel az ágyamba.
 - Már sikerült eltávolítanom. - vakargatta a bátyja zavartan a tarkóját.
 - Szeretnéd, ha mesét olvasnék neked? - kérdeztem elterelve a beszélgetést.
 - Igen, igen! - élénkült fel a kislány.
 - Oké. Akkor irány túl a szobádba. - mosolyogtam rá, mire kézen fogott és elkezdett húzni maga után.
 Visszanéztem David-re, mire ő rám kacsintott cinkosan. Rámosolyogtam, majd követtem a kislányt a szobájába.


Sajnálom, hogy hónapok óta nem volt rész! Megpróbálok a nyáron írni, de nem ígérek semmit. Főleg ez a hónapom zsúfolt lesz és sajnos a tanulással kell foglalkoznom, de ha majd lesz egy kis időm jövök és írok! :)