David
Jan-t vártam a nappaliban, hogy elindulhassunk Jake bulijába. Reméltem, hogy nem gondolja meg magát. Szerettem volna ma este jól érezni magam vele.
Néhány perc várakozás után meghallottam a lépteit, majd megjelent a nappaliban. Nem vett fel rövid ruhát, mint ahogy a legtöbb lány tenni szokta, és nem is vártam el tőle. Feszes sötét farmert és egy vörös egyszerű garbót viselt, bokacsizmával. És rohadtul szexi volt.
- Nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Nincsenek szexi ruháim. - mondta zavartan, amikor észrevette, hogy tetőtől talpig végigmérem.
- Jól nézel ki. - Tökéletesen. Akartam mondani, de hülyeségnek éreztem ezt hangosan kimondani, habár tényleg ezt gondoltam.
- Köszi. - mondta a cipőjét bámulva.
- Mehetünk?
- Igen. Csak felveszem a kabátom.
Körülbelül 20 perc múlva megérkeztünk Jake házához. Leparkoltam, ott hagytuk a kabátjainkat, majd kiszálltunk. Jan elég bátortalanul nézett a ház irányába, ezért megfogtam a kezét, hogy ne aggódjon. És mert jól esett.
- Már a fele suli azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Hogyha így állítunk be mindenki ezt fogja hinni. - jegyezte meg, mikor közelebb értünk a bejárathoz.
- Nem érdekel ki mit gondol. - azt nem tettem hozzá, hogy remélem ez az állítás nemsokára igaz lesz. - Téged zavar?
- Engem az zavar, ha mindenki rám figyel. -vallotta be.
- Legalább észreveszi mindenki, hogy milyen szép vagy. - elpirult, én meg mosolyogtam a zavarán.
Bent már tombolt a buli. Mindenki kezében ott volt a tipikus piros pohár, sokan táncoltak, a sarkokban párok bújtak össze. Szorítottam Jan kezét, hogy nehogy elvesszen a tömegben.
Meghallottam, hogy valaki a nevemet üvölti, próbálva túlharsogni a zenét. Will integetett, hogy menjünk oda hozzá.
- Jó, hogy megjöttetek. Remek a buli! - meg sem várva, hogy mondjunk valamit, folytatta. - Igyatok valamit. Jake nagyon kitett magáért, egy csomó pia van.
- Szeretnél inni valami? Én nem iszom, mivel én vagyok a soför. - fordultam January felé.
- Nem igazán szoktam alkoholt fogyasztani. - vallotta be.
- Bánhatod. - szólt közbe Will. - Nagyon jól fogod érezni magad, ha kicsit becsiccsentesz. Szerinted nekem miért ennyire jó a kedvem? - nevetett fel.
- Kösz, én inkább kihagyom.
- Jake mindig szokott eldugni egy üveg kolát a hűtő mélyén. Megyek lenyúlom. Ti maradjatok itt. Pár perc és visszajövök. - ránéztem jelentőségteljesen Will-re, hogy vigyázzon a csajomra, majd a konyha felé vettem az irányt.
A hűtőben elég sokat kellett kutatnom, amíg megtaláltam a kólát, de végül sikerült. Becsuktam a hűtő ajtaját, amikor egy női kezet éreztem a vállamon.
- Hé, David. Jó látni téged. - megfordultam és megláttam Bella-t előttem extra-rövid és szűk ruhában. Ez a csaj normális? Minusz fokokban egy darab rongyban parádézik.
- Szia Bella. - mondtam és próbáltam távolabb lépni tőle, de a kezét határozottan rátette a vállamra. Éreztem, hogy a körmei a pólómon keresztül a bőrömbe vájnak.
- Nekem lesz az a kóla? - kérdezte mosolyogva.
- Bocs, nem. Valaki másnak. - feleletemre elhalványult egy pillanatra a mosolya, de nemsokára visszatért.
- Van kedved táncolni?
- Nem egyedül vagyok. Várnak már rám. - egyre fogyott a türelmem.
- Ugyan kérlek. Csak egy tánc semmi több. - nyomult közelebb. Basszus, lehet ez a csaj még ennél is tapadósabb?
Arra néztem, ahol Jan-t és Will-t hagytam. Jake is ott volt velük, a karját átvetette Jan vállán és látszólag részegen mesélt valamit neki, amin a lány nevetett. Bíztam a haveromban, tudtam, hogy nem kell féltékenynek lennem, mert nem hajtana arra, akire én is. De azért nem repestem az örömtől, hogy ölelgeti őt.
Ahogy elnéztem őket, meg is feledkeztem a mellettem álló Bella-ról, amit valószínűleg ő is észrevett, mert az arca elkomorult és szúrosan nézett ugyanabba az irányba, mint én.
- Bocs, Bella. Nem igazán szeretek táncolni. - húztam ki magam a tánc alól. - Ha nem bánod, akkor visszamennék a barátaimhoz. - ezzel otthagytam.
Mikor odaértem a barátaimhoz és Jan-hez, megfogtam Jake vállát és távolabb taszítottam Jan-től.
- Te nagy darab állat, Jan nem a támasztékod.
- Ja, bocs. - mondta és Will-nek dölt.
- Én sem vagyok az. - lökte el Will is, de amikor megtántorodott, elkapta a karját, hogy nehogy leessen. - Jó kiütötted magad, haver.
- Jó a pia. - válaszolta Jake.
- Ez a tiéd. - nyújtottam Jan-nek a kólát, miután felbontottam neki.
- Köszi. - fogadta el egy halvány mosollyal, de ez nem tűnt igazinak. A szemkontaktust is kerülte. Mi baja? Valamivel megbántottam?
A két haverommal dumáltunk egy keveset, de Jake-t egyre jobban kiütötte a pia, ezért Will felkísérte őt a szobájába, hogy le tudjon feküdni. Jan és én kettesben maradtunk, de ő még mindig hallgatag volt.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Aha. - bólintott, de nem volt túl meggyőző.
- Nem hiszek neked.
- Pedig igaz. - nézett egy pillanatra a szemembe, de rögtön el is fordított a fejét. - Nem bánod, ha kimegyek levegőzni? Kicsit fáj a fejem.
Nem várta meg a válaszom, elindult a kijárat felé. Én persze követtem. Nem gondolhatja, hogy ennyivel megússza. Kint csípős hideg fogadott. Rögtön aggódni kezdtem Jan miatt, nem akartam, hogy megfázzon.
- Fel kéne venned a kabátod.
- Ne aggódj, ennyitől nem fogok megfázni. - felelte tovább sétálva, hátra sem nézve.
- Ja, persze. Csak tüdőgyulladást kapsz. - mondtam irónikusan, a következő pillanatban pedig elkaptam a karját, hogy megállítsam. Magam fele fordítottam, majd az állát megemeltem, hogy rám nézzen. - Most pedig szépen elmondod, hogy mi a baj.
- Mondtam, hogy semmi. Csak kicsit megfájdult a fejem a hangos zenétől.
- Én meg mondtam, hogy nem veszem be. Ki vele!
Nagyot sóhajtott és megpróbálta elfordítani a fejét, de nem engedtem. Végül feladta és megszólalt.
- Nem kellett volna magaddal hoznod.
- Jan, csak egy fél órája vagyunk itt. Megértem, ha unatkoztál, mivel nem történt semmi izgalmas...
- Nem erről van szó. - szakított félbe.
- Hát akkor?
- Azt hiszem, te jobban szórakoznál, ha én nem lennék itt.
- Micsoda? Most viccelsz? - fogalma sem volt, hogy mekkorát tévedett. - Én hoztalak magammal, mivel ezt akartam.
- De gondolom, már megbántad. - mondta teljes meggyőződéssel.
- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem és nagyon kíváncsi voltam a válaszára.
- Hát, ha nem lennék itt, akkor nem kéne engem bébiszittelned és... és nyugodtan csajozhatnál. - miután ezt zavartam elmondta, már kezdtem sejteni mi a probléma. Látott engem Bella-val és valószínűleg félreértette a helyzetet. Ez egy részről idegesítő volt, hogy azt hiszi bármi tervem is van azzal a csajjal, másrészt izgaztó, mivel ez azt jeleni, hogy féltékeny.
- Ha nem vetted volna észre most is azt teszem. - csúsztattam a derekára a kezem és közelebb húztam magamhoz. Megint eszembe juttott, hogy kabátot kéne vennie, ugyanúgy nekem is, de jobb ötletem támadt és inkább átöleltem. Elakadt a lélegzete, amikor a testünk összesimult, nekem pedig mosolyra húzódott a szám. - Ne felejts el lélegezni, kislány. - elpirult a beszólásomon, én meg egyre jobb kedvű lettem. Sokáig csak bámultam rá és részletesen szemügyre vettem az arcát. - Mondtam már, hogy milyen szép vagy? - nem válaszolt, de nem is vártam, inkább folytattam. - Lassan már elkéne ezt hinned. Na meg azt is, hogy akarlak.
Ebben a pillanatban már nem állíthatott meg semmi és senki. Eleget vártam már, szóval nem tétováztam, lehajoltam és megcsókoltam. Először csak a szánkat érintettem össze, de ennyi nem volt elég. Megnyaltam a száját, majd a lepődöttségét kihasználva a nyelvemet becsúsztattam a szájába. A legédesebb ajkak a világon. Csodálatos érzés volt megcsókolni őt, de az még jobb volt, amikor viszonozta a csókomat. Az elején óvatosan, félénken csinálta, amit nagyon aranyosnak tartottam, de aztán elkezdtem bátorítani. Beletúrtam a hajába, a testét még szorosabban magamhoz préseltem és elmélyítettem a csókot. Annyira beindultam, hogy a nadrágomat rohadtul szűknek éreztem. Tudtam, hogy abba kell hagynom, mert ha nem, hazarángatom, egyenesen az ágyamba. De ezt nem tehettem meg, mivel tudtam, hogy January ezt túl gyorsnak tartaná, hiába állok én készen. És a legjobbat akarom neki, és mindent a megfelelő időben csinálni.
Kényszerítettem magam és elváltam az ajkától. Amikor ránéztem az ajka duzzadt volt, az arca pedig kipirult. Rohadtul gyönyörű.
- Most már tényleg fel kéne venned a kabátodat. - szólaltam meg mosolyogva.
- Nem fázom. - az ő ajkán is mosoly bújkált.
- Azt lefogadom.
Sziasztok. Nem is tudom, mit mondjak. Már nagyon régen volt rész, azt hiszem több, mint fél éve. Nem mentegetőzök, mert az az igazság, nem igazán törődtem az írással az útóbbi hónapokban. Azt hiszem talán "írói váltságban" voltam. De egyszer csak eszembe jutott, hogy hoppá, nekem van két befejezetlen történetem és nem akarom, hogy ezek így is maradjanak. Szóval úgy döntöttem, hogy összeszedem magam és folytatom, amit elkezdtem.
Sajnálom, ha bárkinek csalódást okoztam. Igyekezni fogok, hogy ezt jóvá tegyem.
Ha valamikor észrevennétek, hogy újból hanyagolom a történeteimet, kérlek szóljatok és szidjatok, mert akkor megérdemlem.
Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett ez a rész. :)
U.I.: A másik történetemet (Farkasfiúk hódítanak) is szeretném majd folytatni, de nem biztos, hogy most rögtön. Jelenleg szeretnék erre a sztorira koncentrálni, de talán okozok meglepetést és ott is megjelenik néha új rész.
Néhány perc várakozás után meghallottam a lépteit, majd megjelent a nappaliban. Nem vett fel rövid ruhát, mint ahogy a legtöbb lány tenni szokta, és nem is vártam el tőle. Feszes sötét farmert és egy vörös egyszerű garbót viselt, bokacsizmával. És rohadtul szexi volt.
- Nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Nincsenek szexi ruháim. - mondta zavartan, amikor észrevette, hogy tetőtől talpig végigmérem.
- Jól nézel ki. - Tökéletesen. Akartam mondani, de hülyeségnek éreztem ezt hangosan kimondani, habár tényleg ezt gondoltam.
- Köszi. - mondta a cipőjét bámulva.
- Mehetünk?
- Igen. Csak felveszem a kabátom.
Körülbelül 20 perc múlva megérkeztünk Jake házához. Leparkoltam, ott hagytuk a kabátjainkat, majd kiszálltunk. Jan elég bátortalanul nézett a ház irányába, ezért megfogtam a kezét, hogy ne aggódjon. És mert jól esett.
- Már a fele suli azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Hogyha így állítunk be mindenki ezt fogja hinni. - jegyezte meg, mikor közelebb értünk a bejárathoz.
- Nem érdekel ki mit gondol. - azt nem tettem hozzá, hogy remélem ez az állítás nemsokára igaz lesz. - Téged zavar?
- Engem az zavar, ha mindenki rám figyel. -vallotta be.
- Legalább észreveszi mindenki, hogy milyen szép vagy. - elpirult, én meg mosolyogtam a zavarán.
Bent már tombolt a buli. Mindenki kezében ott volt a tipikus piros pohár, sokan táncoltak, a sarkokban párok bújtak össze. Szorítottam Jan kezét, hogy nehogy elvesszen a tömegben.
Meghallottam, hogy valaki a nevemet üvölti, próbálva túlharsogni a zenét. Will integetett, hogy menjünk oda hozzá.
- Jó, hogy megjöttetek. Remek a buli! - meg sem várva, hogy mondjunk valamit, folytatta. - Igyatok valamit. Jake nagyon kitett magáért, egy csomó pia van.
- Szeretnél inni valami? Én nem iszom, mivel én vagyok a soför. - fordultam January felé.
- Nem igazán szoktam alkoholt fogyasztani. - vallotta be.
- Bánhatod. - szólt közbe Will. - Nagyon jól fogod érezni magad, ha kicsit becsiccsentesz. Szerinted nekem miért ennyire jó a kedvem? - nevetett fel.
- Kösz, én inkább kihagyom.
- Jake mindig szokott eldugni egy üveg kolát a hűtő mélyén. Megyek lenyúlom. Ti maradjatok itt. Pár perc és visszajövök. - ránéztem jelentőségteljesen Will-re, hogy vigyázzon a csajomra, majd a konyha felé vettem az irányt.
A hűtőben elég sokat kellett kutatnom, amíg megtaláltam a kólát, de végül sikerült. Becsuktam a hűtő ajtaját, amikor egy női kezet éreztem a vállamon.
- Hé, David. Jó látni téged. - megfordultam és megláttam Bella-t előttem extra-rövid és szűk ruhában. Ez a csaj normális? Minusz fokokban egy darab rongyban parádézik.
- Szia Bella. - mondtam és próbáltam távolabb lépni tőle, de a kezét határozottan rátette a vállamra. Éreztem, hogy a körmei a pólómon keresztül a bőrömbe vájnak.
- Nekem lesz az a kóla? - kérdezte mosolyogva.
- Bocs, nem. Valaki másnak. - feleletemre elhalványult egy pillanatra a mosolya, de nemsokára visszatért.
- Van kedved táncolni?
- Nem egyedül vagyok. Várnak már rám. - egyre fogyott a türelmem.
- Ugyan kérlek. Csak egy tánc semmi több. - nyomult közelebb. Basszus, lehet ez a csaj még ennél is tapadósabb?
Arra néztem, ahol Jan-t és Will-t hagytam. Jake is ott volt velük, a karját átvetette Jan vállán és látszólag részegen mesélt valamit neki, amin a lány nevetett. Bíztam a haveromban, tudtam, hogy nem kell féltékenynek lennem, mert nem hajtana arra, akire én is. De azért nem repestem az örömtől, hogy ölelgeti őt.
Ahogy elnéztem őket, meg is feledkeztem a mellettem álló Bella-ról, amit valószínűleg ő is észrevett, mert az arca elkomorult és szúrosan nézett ugyanabba az irányba, mint én.
- Bocs, Bella. Nem igazán szeretek táncolni. - húztam ki magam a tánc alól. - Ha nem bánod, akkor visszamennék a barátaimhoz. - ezzel otthagytam.
Mikor odaértem a barátaimhoz és Jan-hez, megfogtam Jake vállát és távolabb taszítottam Jan-től.
- Te nagy darab állat, Jan nem a támasztékod.
- Ja, bocs. - mondta és Will-nek dölt.
- Én sem vagyok az. - lökte el Will is, de amikor megtántorodott, elkapta a karját, hogy nehogy leessen. - Jó kiütötted magad, haver.
- Jó a pia. - válaszolta Jake.
- Ez a tiéd. - nyújtottam Jan-nek a kólát, miután felbontottam neki.
- Köszi. - fogadta el egy halvány mosollyal, de ez nem tűnt igazinak. A szemkontaktust is kerülte. Mi baja? Valamivel megbántottam?
A két haverommal dumáltunk egy keveset, de Jake-t egyre jobban kiütötte a pia, ezért Will felkísérte őt a szobájába, hogy le tudjon feküdni. Jan és én kettesben maradtunk, de ő még mindig hallgatag volt.
- Minden oké? - kérdeztem.
- Aha. - bólintott, de nem volt túl meggyőző.
- Nem hiszek neked.
- Pedig igaz. - nézett egy pillanatra a szemembe, de rögtön el is fordított a fejét. - Nem bánod, ha kimegyek levegőzni? Kicsit fáj a fejem.
Nem várta meg a válaszom, elindult a kijárat felé. Én persze követtem. Nem gondolhatja, hogy ennyivel megússza. Kint csípős hideg fogadott. Rögtön aggódni kezdtem Jan miatt, nem akartam, hogy megfázzon.
- Fel kéne venned a kabátod.
- Ne aggódj, ennyitől nem fogok megfázni. - felelte tovább sétálva, hátra sem nézve.
- Ja, persze. Csak tüdőgyulladást kapsz. - mondtam irónikusan, a következő pillanatban pedig elkaptam a karját, hogy megállítsam. Magam fele fordítottam, majd az állát megemeltem, hogy rám nézzen. - Most pedig szépen elmondod, hogy mi a baj.
- Mondtam, hogy semmi. Csak kicsit megfájdult a fejem a hangos zenétől.
- Én meg mondtam, hogy nem veszem be. Ki vele!
Nagyot sóhajtott és megpróbálta elfordítani a fejét, de nem engedtem. Végül feladta és megszólalt.
- Nem kellett volna magaddal hoznod.
- Jan, csak egy fél órája vagyunk itt. Megértem, ha unatkoztál, mivel nem történt semmi izgalmas...
- Nem erről van szó. - szakított félbe.
- Hát akkor?
- Azt hiszem, te jobban szórakoznál, ha én nem lennék itt.
- Micsoda? Most viccelsz? - fogalma sem volt, hogy mekkorát tévedett. - Én hoztalak magammal, mivel ezt akartam.
- De gondolom, már megbántad. - mondta teljes meggyőződéssel.
- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem és nagyon kíváncsi voltam a válaszára.
- Hát, ha nem lennék itt, akkor nem kéne engem bébiszittelned és... és nyugodtan csajozhatnál. - miután ezt zavartam elmondta, már kezdtem sejteni mi a probléma. Látott engem Bella-val és valószínűleg félreértette a helyzetet. Ez egy részről idegesítő volt, hogy azt hiszi bármi tervem is van azzal a csajjal, másrészt izgaztó, mivel ez azt jeleni, hogy féltékeny.
- Ha nem vetted volna észre most is azt teszem. - csúsztattam a derekára a kezem és közelebb húztam magamhoz. Megint eszembe juttott, hogy kabátot kéne vennie, ugyanúgy nekem is, de jobb ötletem támadt és inkább átöleltem. Elakadt a lélegzete, amikor a testünk összesimult, nekem pedig mosolyra húzódott a szám. - Ne felejts el lélegezni, kislány. - elpirult a beszólásomon, én meg egyre jobb kedvű lettem. Sokáig csak bámultam rá és részletesen szemügyre vettem az arcát. - Mondtam már, hogy milyen szép vagy? - nem válaszolt, de nem is vártam, inkább folytattam. - Lassan már elkéne ezt hinned. Na meg azt is, hogy akarlak.
Ebben a pillanatban már nem állíthatott meg semmi és senki. Eleget vártam már, szóval nem tétováztam, lehajoltam és megcsókoltam. Először csak a szánkat érintettem össze, de ennyi nem volt elég. Megnyaltam a száját, majd a lepődöttségét kihasználva a nyelvemet becsúsztattam a szájába. A legédesebb ajkak a világon. Csodálatos érzés volt megcsókolni őt, de az még jobb volt, amikor viszonozta a csókomat. Az elején óvatosan, félénken csinálta, amit nagyon aranyosnak tartottam, de aztán elkezdtem bátorítani. Beletúrtam a hajába, a testét még szorosabban magamhoz préseltem és elmélyítettem a csókot. Annyira beindultam, hogy a nadrágomat rohadtul szűknek éreztem. Tudtam, hogy abba kell hagynom, mert ha nem, hazarángatom, egyenesen az ágyamba. De ezt nem tehettem meg, mivel tudtam, hogy January ezt túl gyorsnak tartaná, hiába állok én készen. És a legjobbat akarom neki, és mindent a megfelelő időben csinálni.
Kényszerítettem magam és elváltam az ajkától. Amikor ránéztem az ajka duzzadt volt, az arca pedig kipirult. Rohadtul gyönyörű.
- Most már tényleg fel kéne venned a kabátodat. - szólaltam meg mosolyogva.
- Nem fázom. - az ő ajkán is mosoly bújkált.
- Azt lefogadom.
Sziasztok. Nem is tudom, mit mondjak. Már nagyon régen volt rész, azt hiszem több, mint fél éve. Nem mentegetőzök, mert az az igazság, nem igazán törődtem az írással az útóbbi hónapokban. Azt hiszem talán "írói váltságban" voltam. De egyszer csak eszembe jutott, hogy hoppá, nekem van két befejezetlen történetem és nem akarom, hogy ezek így is maradjanak. Szóval úgy döntöttem, hogy összeszedem magam és folytatom, amit elkezdtem.
Sajnálom, ha bárkinek csalódást okoztam. Igyekezni fogok, hogy ezt jóvá tegyem.
Ha valamikor észrevennétek, hogy újból hanyagolom a történeteimet, kérlek szóljatok és szidjatok, mert akkor megérdemlem.
Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett ez a rész. :)
U.I.: A másik történetemet (Farkasfiúk hódítanak) is szeretném majd folytatni, de nem biztos, hogy most rögtön. Jelenleg szeretnék erre a sztorira koncentrálni, de talán okozok meglepetést és ott is megjelenik néha új rész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése