January
Néhány nap eltelt azóta, hogy David megcsókolt. És azóta már többször is megtette. Ennek ellenére még mindig zavarban vagyok, amikor közel vagyunk egymáshoz, de ő jól szórakozik rajtam. Megkértem, hogy a családja előtt ez maradjon titokban. Erre ő kicsit felháborodott, azt mondta, hogy semmi kifogásuk nem lenne a kapcsolatunk ellen. Ekkor meglepődtem, hogy ő úgy gondolja, hogy együtt járunk. Nem mintha nekem nem tetszene a gondolat, de nagyon hihetetlen ezt elhinni.
Végül abban maradtunk, hogy egy ideig titokban tartjuk azt, ami köztünk van.
David esténként lefekvés előtt átjött a szobámba és filmet néztünk, vagy csak beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást. Ő mesélt az édesapjáról és annak családjáról, a barátairól, na meg arról, hogy miért kellett ismételnie egy évet. Ami azért volt, mert nem elég, hogy túl sokat hiányzott, verekedésbe is keveredett a suli területén belül és eltörte egy másik fiú bordáját. Ezt nagyon nehezen vallotta be, félt, hogy elriaszt, de emiatt nem kellett aggódnia. Mindenki követ el hibákat. Azt is elárulta, hogy igazából nem is volt szüksége matek korrepetálásra, csak a közelembe akart kerülni.
Én is meséltem magamról. Többek között a Papáról. Ez volt az első alkalom a halála óta, hogy képes voltam hangosan és könnyek nélkül beszélni róla. Tudtam, hogy bízhatok Dave-ben, ezért nem csak azt árultam el, hogy hogyan talált rám egy januári éjszaka, hanem azt is, hogy nem törvényesen fogadott örökbe. Nem mert bejelenteni a hatóságoknál, mint magára hagyott csecsemőt, mivel tudta, hogy akkor elvennének tőle, ezért feketén intézte el az örökbefogadást. Kereste az igazi szüleimet, és az anyámról kiderítette, hogy a neve Darina, akit rajtakaptak néhány kisebb lopáson, majd állítólag elszökött Mexikóba. Az apámról semmit sem lehet tudni.
Ekkor még nem mertem bevallani a legszényenletesebb titkomat, egészen kétnappal későbbig. Amikoris felhíott Conny.
- Munka vár rád, kiscsibém. - a hangjától görcsbe rándult a gyomrom.
- Én öö... nem tudok menni. - mondtam félénken és körülnéztem a suli folyosóján.
- Pedig tudod, hogy jól megfizetlek.
- Igen, de nem erről van szó. Nincs szükségem most munkára. - rágtam a körmöm és reménykedtem benne, hogy elfogadja a visszautasításom és nem dühödik fel.
- Biztos vagy benne? Ha akarod megemelem néhány dolcsival a fizut.
- Köszönöm, de tényleg nem mehetek...
- Ah, tudom már! Csak nem megjött az eszed és felszedtél egy pénzes pasast? - nevetett gúnyosan.
- Micsoda? Nem.. - tiltakoztam, aztán eszembe jutott, hogy ez nem teljesen igaz, habár nem David miatt utasítom vissza a munkát. - Vagyis...
- Tudtam! - kiáltott fel kacagva. - Rendben kislány. Ha nem, akkor nem. Szerenycsére van másik szállítom is. De ha pénzt akarsz keresni, tudod hol találsz. - és bontotta is a vonalat.
Megnyugodtam, hogy sikerült leráznom, de fel is zaklatott a hívása. Óriási lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy nem is olyan régen piszkos munkákat végeztem el.
Egész nap zaklatott és szomorú voltam a hívás miatt, ami feltűnt David-nek is. Természetesen kérdőre is vont. Próbáltam neki beadni valami átlátszó dumát, de nem vette be, ezért szégyenkezve bevallottam neki. Azt vártam, hogy kiakad vagy elítél, de ehelyett ezt mondta:
- Most már tudod, hogy én is elkövettem egy csomó szarságot, ezért nem kéne ennyire ostorozd magad. Szállítottál néhányszor drogot. És? Én meg fogyasztottam párszor. De mostanra te is végeztél vele és én is. Hagyjuk a fenébe ezt a témát! - és utána szorosan átölelt, majd megcsókolt, tudtomra adva, hogy minden oké köztünk. De ezután azt is elmondtam neki, hogy egy ilyen munka közben szúrtak le, ekkor pedig ő kicsit kiakadt. Szerencsére sikerült megbékítenem.
Éjszaka nagyon megszomjaztam, ezért lementem a konyhába vízért. Nagy meglepetésemre ott találtam Dave-t, aki épp a hűtőt fosztotta ki, félmeztelenül. Néhány pillanatig engedélyeztem magamnak, hogy gyönyörködjek kidolgozott izmaiban, de szégyenszemre rajtakapott.
- Mivel annyira imádnivaló vagy, miközben engem stírölsz, ezért megengedem, hogy meg is érint. - mondatára megugrottam, majd éreztem, hogy a lebukástól felforrósodik az arcom.
Megköszörültem a torkom.
- Csak inni jöttem le. - feleltem és engedtem magamnak egy pohár vizet.
- Nekem viszont mégjobban megjött az étvágyam, most, hogy látlak. - húzta csibész mosolyra az arcát, majd felém közelített. Majdnem félre nyeltem a vízet, ezért inkább a maradékot nem ittam meg, hanem a kagylóba öntöttem.
David már közvetlenül ott állt elöttem, ezért nem tudtam elmenekülni. Az igazság az, hogy nem is akartam. A fiú nem tétovázott még közelebb kerülni hozzám, egy hirtelen mozdulattal felemelt a pultra, madj teljesen hozzám simult.
- Na, mit mondasz? Segítesz csillapítani az éhségem? - hajolt közel az arcomhoz, olyannyira, hogy az orrunk összeért.
- Talán egy kicsit. - suttogtam.
- Hát jó. Elfogadom azt a kicsit. - ezzel megcsókolt. Hirtelen csapott a lovak közé, nem indított gyengéden, mint általában. Egyik karját a derekam köré fonta, a másik kezével pedig a tarkómat fogta, miközben mélyen megcsókolt. Nem szényenlősködtem abban a pillanatban, combjaimmal szorosan átkaroltam a csípőjét. Egy pillanatra elszakította a száját az enyémtől. - Nem elég belőled egy kicsi.
- Annyit adok, amennyire szükséged van. - csendesen ziháltam.
- Nem mondhatsz ilyet, mert akkor elveszítem a fejem és mindent elveszek.
- Nem érdekel. - mondtam és komolyan is gondoltam.
- A fenébe te lány, mégjobban magadba akarsz bolondítani? - kuncogtam, de ez nem tartott sokáig, mivel újból a számra tapadt.
Egyik kezével benyúlt a pólóm alá és az oldalamat simogatta, eközben pedig én is vettem a bátorságot és felfedezem a mell- meg hasizmait. Sajnálatos módon, a bátorság engem is a legrosszabbor ér utol, mivel a következő pillanatba egy megdöbbent hangot hallottunk. Gyorsan szétváltunk és megpillantottuk Andrea-t, David anyukáját a konyhában álldogálni. Az igazság az, hogy nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy Andrea dühös lesz és rögtön kipenderít engem az utcára, amiért ráhajtottam a fiára. De csak zavartan és egyben jókedvűen megszólalt.
- Hú. Hát ez kínos. Azt hittem csak a szobátokban csináljátok.
- Anya! - szólt rá David, de nem volt dühös, az ő arcán is mosoly játszott. Bezzeg én elsüllyedtem volna szégyenemben.
- Csak arra kérlek titeket, hogy ne a konyhapulton, vagy Mandy előtt.
Zavartan néztem rá, nem tudtam mit mondjak, míg végül a következő kérdés csúszott ki a számon:
- Nem akarsz kidobni?
- Mégis miért tenném? - kérdezte zavartan.
- Hát mert ez lenne a logikus. Legalábbis más ezt tenné, ha megtudná, hogy együtt vagyok a fiával.
- Jan, már azelőtt tudtam, hogy összejössztök, mielőtt beköltöztél volna. David már régóta odavan érted. - legyintett, majd a fiára kacsintott.
- Kösz anya a felvilágosítást, de már tud róla.
- Egy nőnek nem elég egyszer hallani.
- Én azt hiszem, most megyek és lefekszem. - álltam egyik lábamról a másikra, majd elindultam. - Jó éjt!
- Ez jó ötlet. Én is jövök. - indult meg utánam David. - Aludj jól, anya! - a vállam fölött hátra pillantottam és láttam, hogy ad egy puszit az anyukája arcára.
- Ti is aludjatok jól, csintalan fiatalok!
Mintha meg sem hallottam volna, siettem vissza a szobámba, David-vel a nyomomban. A szobám ajtajához érve mindketten megálltunk, egymás felé fordulva.
- Ez nagyon ciki volt. - jegyeztem meg.
- Ezzel egyet kell értenem. - nevetett szórakozottan. - Sosem akartam, hogy az anyám ilyesminek a szemtanúja legyen.
- Ahhoz képest elég lazán kezelted a helyzetet, miközben én majd elsüllyedtem. - mosolyodtam el a helyzet komikumán.
- Túlélted. Amúgy meg mondtam, hogy nem kell aggódj a családom miatt. Még az anyám miatt sem. Imád téged.
- Én is nagyon kedvelem őt. - vallottam be.
- Nagyon örülök, hogy jól kijössztök. Csak tudod, majdnem kételkedni kezdtem, amikor megkérdezted, hogy kirúg-e.
- Csak megijedtem és nem tudtam, hogy reagáljak.
- Legalább már nem kell titkolóznunk. - hajolt le és egy apró csókot lehelt a számra. Többet is akart, de én nem szerettem volna, ha újból lebukunk, ezért eltávolódtam.
- Jó éjszakát!
- Aludj jó!
Még egy apró csókot nyomtam a szájára, majd nem is gondolkodva, hogy mit is mondok, azt suttogtam:
- Szeretlek.
Váratlanul érte a vallomásom és egy pillanatig csak bámult rám, mintha az próbálná felfogni, hogy mit is mondtam. Mivel engem is váratlanul ért, hirtelen zavarba jöttem, ezért nem vártam meg, hogy mit fog reagálni, bementem a szobámba. Vettem néhány nagy levegőt, hogy lenyugtassam magam, majd bebújtam az ágyamba és a párnába temettem a fejem.
Mégis mi az fenét képzeltem, hogy ezt csak úgy kimondtam? Teljesen hülye vagyok!
Ezután minél hamarabb el akartam aludni, hogy ne ostorozzam magam a hülyeségem miatt, de nem igazán ment. Csak forgolódtam erre-arra. Fogalmam sincs mennyi idő múlva arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtóm. Az ajtó irányába fordultam és a könyökömre támaszkodtam, de mivel sötét volt csak egy magas árnyat láttam belépni a szobámba.
- David?
Először nem szólalt meg, egészen addig, amíg el nem ért az ágyamig, fölém nem térdelt és lehajolt az arcomig.
- Elfelejtettem elmondani, hogy én is szeretlek.
Végül abban maradtunk, hogy egy ideig titokban tartjuk azt, ami köztünk van.
David esténként lefekvés előtt átjött a szobámba és filmet néztünk, vagy csak beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást. Ő mesélt az édesapjáról és annak családjáról, a barátairól, na meg arról, hogy miért kellett ismételnie egy évet. Ami azért volt, mert nem elég, hogy túl sokat hiányzott, verekedésbe is keveredett a suli területén belül és eltörte egy másik fiú bordáját. Ezt nagyon nehezen vallotta be, félt, hogy elriaszt, de emiatt nem kellett aggódnia. Mindenki követ el hibákat. Azt is elárulta, hogy igazából nem is volt szüksége matek korrepetálásra, csak a közelembe akart kerülni.
Én is meséltem magamról. Többek között a Papáról. Ez volt az első alkalom a halála óta, hogy képes voltam hangosan és könnyek nélkül beszélni róla. Tudtam, hogy bízhatok Dave-ben, ezért nem csak azt árultam el, hogy hogyan talált rám egy januári éjszaka, hanem azt is, hogy nem törvényesen fogadott örökbe. Nem mert bejelenteni a hatóságoknál, mint magára hagyott csecsemőt, mivel tudta, hogy akkor elvennének tőle, ezért feketén intézte el az örökbefogadást. Kereste az igazi szüleimet, és az anyámról kiderítette, hogy a neve Darina, akit rajtakaptak néhány kisebb lopáson, majd állítólag elszökött Mexikóba. Az apámról semmit sem lehet tudni.
Ekkor még nem mertem bevallani a legszényenletesebb titkomat, egészen kétnappal későbbig. Amikoris felhíott Conny.
- Munka vár rád, kiscsibém. - a hangjától görcsbe rándult a gyomrom.
- Én öö... nem tudok menni. - mondtam félénken és körülnéztem a suli folyosóján.
- Pedig tudod, hogy jól megfizetlek.
- Igen, de nem erről van szó. Nincs szükségem most munkára. - rágtam a körmöm és reménykedtem benne, hogy elfogadja a visszautasításom és nem dühödik fel.
- Biztos vagy benne? Ha akarod megemelem néhány dolcsival a fizut.
- Köszönöm, de tényleg nem mehetek...
- Ah, tudom már! Csak nem megjött az eszed és felszedtél egy pénzes pasast? - nevetett gúnyosan.
- Micsoda? Nem.. - tiltakoztam, aztán eszembe jutott, hogy ez nem teljesen igaz, habár nem David miatt utasítom vissza a munkát. - Vagyis...
- Tudtam! - kiáltott fel kacagva. - Rendben kislány. Ha nem, akkor nem. Szerenycsére van másik szállítom is. De ha pénzt akarsz keresni, tudod hol találsz. - és bontotta is a vonalat.
Megnyugodtam, hogy sikerült leráznom, de fel is zaklatott a hívása. Óriási lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy nem is olyan régen piszkos munkákat végeztem el.
Egész nap zaklatott és szomorú voltam a hívás miatt, ami feltűnt David-nek is. Természetesen kérdőre is vont. Próbáltam neki beadni valami átlátszó dumát, de nem vette be, ezért szégyenkezve bevallottam neki. Azt vártam, hogy kiakad vagy elítél, de ehelyett ezt mondta:
- Most már tudod, hogy én is elkövettem egy csomó szarságot, ezért nem kéne ennyire ostorozd magad. Szállítottál néhányszor drogot. És? Én meg fogyasztottam párszor. De mostanra te is végeztél vele és én is. Hagyjuk a fenébe ezt a témát! - és utána szorosan átölelt, majd megcsókolt, tudtomra adva, hogy minden oké köztünk. De ezután azt is elmondtam neki, hogy egy ilyen munka közben szúrtak le, ekkor pedig ő kicsit kiakadt. Szerencsére sikerült megbékítenem.
Éjszaka nagyon megszomjaztam, ezért lementem a konyhába vízért. Nagy meglepetésemre ott találtam Dave-t, aki épp a hűtőt fosztotta ki, félmeztelenül. Néhány pillanatig engedélyeztem magamnak, hogy gyönyörködjek kidolgozott izmaiban, de szégyenszemre rajtakapott.
- Mivel annyira imádnivaló vagy, miközben engem stírölsz, ezért megengedem, hogy meg is érint. - mondatára megugrottam, majd éreztem, hogy a lebukástól felforrósodik az arcom.
Megköszörültem a torkom.
- Csak inni jöttem le. - feleltem és engedtem magamnak egy pohár vizet.
- Nekem viszont mégjobban megjött az étvágyam, most, hogy látlak. - húzta csibész mosolyra az arcát, majd felém közelített. Majdnem félre nyeltem a vízet, ezért inkább a maradékot nem ittam meg, hanem a kagylóba öntöttem.
David már közvetlenül ott állt elöttem, ezért nem tudtam elmenekülni. Az igazság az, hogy nem is akartam. A fiú nem tétovázott még közelebb kerülni hozzám, egy hirtelen mozdulattal felemelt a pultra, madj teljesen hozzám simult.
- Na, mit mondasz? Segítesz csillapítani az éhségem? - hajolt közel az arcomhoz, olyannyira, hogy az orrunk összeért.
- Talán egy kicsit. - suttogtam.
- Hát jó. Elfogadom azt a kicsit. - ezzel megcsókolt. Hirtelen csapott a lovak közé, nem indított gyengéden, mint általában. Egyik karját a derekam köré fonta, a másik kezével pedig a tarkómat fogta, miközben mélyen megcsókolt. Nem szényenlősködtem abban a pillanatban, combjaimmal szorosan átkaroltam a csípőjét. Egy pillanatra elszakította a száját az enyémtől. - Nem elég belőled egy kicsi.
- Annyit adok, amennyire szükséged van. - csendesen ziháltam.
- Nem mondhatsz ilyet, mert akkor elveszítem a fejem és mindent elveszek.
- Nem érdekel. - mondtam és komolyan is gondoltam.
- A fenébe te lány, mégjobban magadba akarsz bolondítani? - kuncogtam, de ez nem tartott sokáig, mivel újból a számra tapadt.
Egyik kezével benyúlt a pólóm alá és az oldalamat simogatta, eközben pedig én is vettem a bátorságot és felfedezem a mell- meg hasizmait. Sajnálatos módon, a bátorság engem is a legrosszabbor ér utol, mivel a következő pillanatba egy megdöbbent hangot hallottunk. Gyorsan szétváltunk és megpillantottuk Andrea-t, David anyukáját a konyhában álldogálni. Az igazság az, hogy nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy Andrea dühös lesz és rögtön kipenderít engem az utcára, amiért ráhajtottam a fiára. De csak zavartan és egyben jókedvűen megszólalt.
- Hú. Hát ez kínos. Azt hittem csak a szobátokban csináljátok.
- Anya! - szólt rá David, de nem volt dühös, az ő arcán is mosoly játszott. Bezzeg én elsüllyedtem volna szégyenemben.
- Csak arra kérlek titeket, hogy ne a konyhapulton, vagy Mandy előtt.
Zavartan néztem rá, nem tudtam mit mondjak, míg végül a következő kérdés csúszott ki a számon:
- Nem akarsz kidobni?
- Mégis miért tenném? - kérdezte zavartan.
- Hát mert ez lenne a logikus. Legalábbis más ezt tenné, ha megtudná, hogy együtt vagyok a fiával.
- Jan, már azelőtt tudtam, hogy összejössztök, mielőtt beköltöztél volna. David már régóta odavan érted. - legyintett, majd a fiára kacsintott.
- Kösz anya a felvilágosítást, de már tud róla.
- Egy nőnek nem elég egyszer hallani.
- Én azt hiszem, most megyek és lefekszem. - álltam egyik lábamról a másikra, majd elindultam. - Jó éjt!
- Ez jó ötlet. Én is jövök. - indult meg utánam David. - Aludj jól, anya! - a vállam fölött hátra pillantottam és láttam, hogy ad egy puszit az anyukája arcára.
- Ti is aludjatok jól, csintalan fiatalok!
Mintha meg sem hallottam volna, siettem vissza a szobámba, David-vel a nyomomban. A szobám ajtajához érve mindketten megálltunk, egymás felé fordulva.
- Ez nagyon ciki volt. - jegyeztem meg.
- Ezzel egyet kell értenem. - nevetett szórakozottan. - Sosem akartam, hogy az anyám ilyesminek a szemtanúja legyen.
- Ahhoz képest elég lazán kezelted a helyzetet, miközben én majd elsüllyedtem. - mosolyodtam el a helyzet komikumán.
- Túlélted. Amúgy meg mondtam, hogy nem kell aggódj a családom miatt. Még az anyám miatt sem. Imád téged.
- Én is nagyon kedvelem őt. - vallottam be.
- Nagyon örülök, hogy jól kijössztök. Csak tudod, majdnem kételkedni kezdtem, amikor megkérdezted, hogy kirúg-e.
- Csak megijedtem és nem tudtam, hogy reagáljak.
- Legalább már nem kell titkolóznunk. - hajolt le és egy apró csókot lehelt a számra. Többet is akart, de én nem szerettem volna, ha újból lebukunk, ezért eltávolódtam.
- Jó éjszakát!
- Aludj jó!
Még egy apró csókot nyomtam a szájára, majd nem is gondolkodva, hogy mit is mondok, azt suttogtam:
- Szeretlek.
Váratlanul érte a vallomásom és egy pillanatig csak bámult rám, mintha az próbálná felfogni, hogy mit is mondtam. Mivel engem is váratlanul ért, hirtelen zavarba jöttem, ezért nem vártam meg, hogy mit fog reagálni, bementem a szobámba. Vettem néhány nagy levegőt, hogy lenyugtassam magam, majd bebújtam az ágyamba és a párnába temettem a fejem.
Mégis mi az fenét képzeltem, hogy ezt csak úgy kimondtam? Teljesen hülye vagyok!
Ezután minél hamarabb el akartam aludni, hogy ne ostorozzam magam a hülyeségem miatt, de nem igazán ment. Csak forgolódtam erre-arra. Fogalmam sincs mennyi idő múlva arra lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtóm. Az ajtó irányába fordultam és a könyökömre támaszkodtam, de mivel sötét volt csak egy magas árnyat láttam belépni a szobámba.
- David?
Először nem szólalt meg, egészen addig, amíg el nem ért az ágyamig, fölém nem térdelt és lehajolt az arcomig.
- Elfelejtettem elmondani, hogy én is szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése